3.Fejezet-- Felszínalatti igazság

    Sziasztok, meghoztam az újabb részt!:) Örömmel írom, és remélem ti is azzal olvassátok! Ha tetszett kérlek írjátok meg, nagyon sokat ösztönözne, köszönöm szépen minden kedves olvasómnak! xx


 Hatalmas felfordulás volt. A polcokon nagy porcicák díszelegtek, mellette gondozatlan, elhervadt növényekkel. A ruhák szanaszét hevertek a földön, amik talán azóta ott lehettek, mint a lassan megpenészedő kajamaradékok az asztalon. Nem erre számítottam. Hirtelen a konyhából jövő férfi hang keltette fel a figyelmem.
- Aha, és még ma kiszállítják? Szükségem lenne rá!...Jó várom, - megrezzentem a gondolattól.
Ekkor megpillantottam egy mellettem feltűnősködő érdekes faládát, amelyből papír végek kandikáltak ki. Nagyon piszkálta a fantáziám, és belenéztem. Szemeim azonnal nagyra nyíltak, amikor észrevettem,  az egymásra pakolt nejlon zacskókat. Ereim hevesen lüktettek, míg meggondolatlanul rámolni kezdtem. Drog, drog és drog. Mindenhol. A rejtélyes papírok mind rendőrségi borítékok voltak, lesokkoltam. Ekkor befejeződött a telefon beszélgetés, és közelgő lépteket hallottam.
- Szia kicsim! - lepődtünk meg egyszerre. - De rég voltál itthon, hamar hazaengedtek! - igen, ez tény..az orvosok jobbnak látták, ha otthoni körülmények között épülök fel. - Bíztam benned, bár ilyet többet azért ne csinálj! - váratlan reakcióként, arcán elégedett mosoly jelent meg, nem törődve az általam szétdobált holmijaival.
- Ne játszd az ártatlant! Hallottalak! - hangom erőteljes volt.
- Azt se hagyod, hogy örüljek neked? Sajnálom, de.. - belevágtam szavaiba.
- Felfogtad mit művelsz?? Azt hittem más lesz.. - majd az elfojtott mondatomat a telefonja csörgése zavarta meg. Csalódtam.
- A barátod elkérte a számom, azt hiszem téged keres! - meglepődve kikaptam ujjai közül, majd remegő kezemmel fogadtam a hívást.
- Haló, itt Niall!
- Szia! - mosolyodtam el megkönnyebbülve, hogy most már az ő hangját hallgathattam.
- Angel? Szia! Jobban vagy?.. - aggodalmaskodott.
- Igen, velem minden rendben!
- Remek, akkor találkozunk lent a sarki kajáldába! - ez gyors volt, de mivel itt csak egy ilyen van,  tudtam merre fele gondolja.
Azonnal felkaptam a táskámat és elindultam ebből a kócerájból, fellélegezve, hogy olyan emberrel találkozhatok, aki az egyike a kevés jó barátaimnak.
 Mikor odaértem, ő már ott ült, tökéletesen felzselézett szőke hajával, egy laza pulcsiban, amelyhez egy farmert társított.
- Helyet foglalhatok? - kérdeztem mosolyogva.
- Egy szép lánynak tartogattam, de ha szeretnél!
- Hülye! - majd helyet foglaltam mellette. - De rég volt ilyen,  lesz mit mesélnünk! - közben rendeltem magamnak egy epres dzsúszt. - Kivel kezdjük?
- Lányoké az elsőbbség! - megforgattam szemeimet. - Érdekelne mi is történt veled pontosan! - majd az asztalra támaszkodva, kíváncsian várta mondanivalómat.
- Mivel nem sok mindenkire számíthatok, egy akkor megismert barátnőmmel, Cathie-vel indultunk el fesztiválozni, amikor a buszunk oldalába ütközött egy személyautó, és eszméletemet vesztettem. Azután, mivel nem volt velünk senki, úgy értesítették az otthoniakat. - nagyon nyeltem feszültségemben. - Röviden ennyi. Kevesen maradtak velem, de köszönöm, hogy te itt vagy!
- Úgy éreztem, megérdemel ennyit a barátságunk! - és őszinte mosolyt küldtünk egymás felé.
- Na most te jössz! Mi a helyzet veled? - kérdeztem kacérkodva. - Mire vitted?
- Híres lettem. - könnyelműen megvonta a vállát, én pedig majdnem kiköptem a szám tartalmát.
- Mii?
- Egy bandában játszok! - büszkeség fogott el. - Majd bemutatlak a srácoknak! - engem? Jó érzéssel töltött el.
Aztán még vidáman mesélt az elmúlt időkről, hogy végre emberek előtt énekelhet, és gitározhat. Soha sem kételkedtem benne. Így pár óra elteltével egy nagyon fontos kérdés fogalmazódott meg bennem.
- Mikor mész vissza?
- Holnap délelőtt az első járattal.
-  De hisz még csak.. most jöttél! - hangom elcsuklott.
- Nem sokára zárunk! - figyelmeztettek minket. Észre se vettem, hogy eltelt az idő.
- Muszáj!  Azért holnap kijössz elém? - nézett a szemembe reménykedően,  természetesen igent bólintottam.
Majd megbeszélve a pontos időpontot, elköszöntünk egymástól, és az ellenkező irányba indultunk.
- Ott várlak! - nevetett intése közben.
Nagyon jól elvoltunk egész nap, sikeresen elfelejtette velem a reggeli köszöntőmet.

 Otthon miután segítettem a lakás kinézetén, a szobámba zárkóztam. Nagy megkönnyebbülés volt  látni, hogy legalább ott minden a régi. Emléktárgyak, kották stóca, baráti képek.. Előkotortam a szekrényem aljáról a naplómat és kíváncsian kinyitottam. Legutolsó feljegyzésem három és fél évvel ezelőtt volt.. Megráztam a fejem, és tovább léptem rajta. Hátrébb lapoztam a kisebb kori emlékeim felé, s olvasgatni kezdtem,  pár soron megakadt a szemem.  " Niall ma megfogta a kezemet, majd amikor meglátta, hogy elpirultam, kinevetett. "   Kicsit meglepett, és jót derültem rajta. Nem emlékeztem ezekre a mondatokra.