5.Fejezet-- Velem lesznek

   Sziasztok! Itt a következő rész, remélem kihozza belőletek az izgalmat;) Jó olvasást!
All the love.


 -  Angel! - mutatott be Cathie.
- Az az Angel? Már? - kérdezte, miközben kezeit összekulcsolta maga előtt.
- Bocs, hogy ilyen 'hamar' újra itt lehetek. - mondhatni szarul esett.
- Na Veronica! Ne legyél bunkó! Jó, hogy újra látunk! - karolt át az egyik jó bevágású haverja, ha jól tudom David.
- Nem is emlékszel rám! - lelöktem magamról, és arrébb húzódtam.
- Hát hogyne emlékeznék rád. Te vagy az újonc!
- Angel Write.
- Igen, gyönyörű név. - kezeit újra körém fonta. - Velünk kellene jönnöd, jól ellennél, úgyis gondolom cserbe lettél hagyva..
- Sajnos, sokat voltam távol a kórházban, de szerencsére túléltem a fájdalmakat... - kezdtem el mesélni a társaságnak a történetem, de közbe vágott.
- Jól van, elég a dumából, a lényeg rendben vagy. Mostantól számíthatsz ránk, mi veled leszünk.
- Ja, veled lesznek. - szólt bele barátnőm flegmán.
- Este legyél itt! - hallottam egy lány hangját a háttérből, miközben mi már elindultunk hazafele.
- Nincs neked erre szükséged! - mintha figyelmeztetne valamire.
- Mi? Elmegyek, kell ennyi kiruccanás!
- Én szóltam, majd megismered őket..
- Meg! - ezt követően lerakott az utcánkban, nem értem mi baja azzal, hogy ismerkedek.
Otthoni magányomban folyton Niall-en filóztam, alig várom, hogy megint olyan haverok lehessünk. Bár elment, kitudja mikor keres majd, lehet nem is vagyok már szimpatikus neki.  Unottan bambultam magam elé, és gondolkodtam el a régi életemről, mikor férfi hangokat hallottam az ablakom alatt. Kíváncsian lementem az utcára, míg megbújtam egy oszlop mögött. A halvány fényekben csak rejtélyes sötét alakokat láttam, miközben apa parkolt le mellettük egy fekete kocsival. Ez nem is az övé, összekavarodtam.
- Kész vagy? - szólalt meg az egyik mély hangon.
- Könnyen ment. - kicsit megijedtem az előttem zajló eseményektől, de kiakartam deríteni.
Kezeimet ökölbe szorítottam, és mély levegőt vettem. Rajta, megkel tennem.  Félve az autó közelébe merészkedtem, amikor éppen felakarták nyitni a csomagtartót. Ezt nem az én idegrendszeremhez találták ki. Kidugtam  a fejem, de nem jól sült el. Pont akkor kellet felém nézniük. Zord tekintettel találtam magam szemben, és rémülten hátrálni kezdtem. Sikeresen ráléptem egy faágra, ami reccsent egyet, és még több ijesztő szempár nézett felém hirtelen. A pulzusom az egekbe szökött, és azonnal futásnak eredtem. Gyomrom görcsbe volt, majd iszonyatosan hányingerem lett. Csak futottam előre amerre utat láttam, de a lábaim alig bírták, mert beszédültem, majd nem sokkal később megálltam egy kis utcában. Óvatosan hátranéztem, de nem követtek. Nem tudom kik voltak ezek, és, hogy miért nézett rám apa gyilkos szemekkel. Erővel neki dőltem  a falnak, és nagyokat lélegeztem. Újra és újra megjelentek előttem a képek, így konkrétan kihánytam elém mindent, amelyet az izgalom kihozott belőlem. Remegő lábaimmal felálltam, és megtöröltem magam. Borzasztóan festhetek, de nincs más választásom, elindultam a többiekhez. Valami támaszt vártam, de rájuk nézve meggondoltam magam. Végignézték a ruhám, és a futástól szanaszét álló hajam.
- Mindjárt megcsinálom! - fintorogtam rájuk, de meglepően ellenkeztek.
- Várj, majd én rendbe hozom! - kacsintott egy lány, és hozzá is látott. A levegőt még hevesen kapkodtam, de kezdtem lenyugodni. Elegem van, hogy magamban kell tartani, mert nincs aki segítsen.. - Ez felülmúlja  a múltkorit! - mi? Mi baja volt vele? Az én vagyok, nekem az úgy tetszik.
- Úú Angel, eszméletlenül áll! - közölte David, amikor ránézett a többi lánnyal megegyező hajkontyaimra.
- Tényleg? - mosolyogtam szerényen a 'menő gyerek szavaira. Egy pillanatra elhittem, hogy megfelelek a stílusuknak.
Miközben igazgattam magamnak, hirtelen mindannyian körém álltak, mint valami vallatáson.
- Ahhoz, hogy velünk maradj megkel tenned valamit. - kicsit zsarolóan hangzott..és megijedtem.
- Nincs ehhez most erőm. - kérdőn rám néztek, de ha elmondanám, még ők se maradnának.
- Gyere velem Angel! - hívott magával David, de meghátráltam. - Nyugi csak súgok valamit, veled most kivételt teszek.
Akárhogy is értette, még mindig nem voltam a legjobb állapotban.
- A segítséged kell. Úgy tudjuk a  Nocturnal háznak neked megvan a kulcsa. - honnan tudják. Igen akkoriban megkaptam a gondnoktól, annyit segítettem ott éjjel nappal.
- Kéne.
- Ne-em, arról szó sem lehet!
- Tinédzser vagy, és kimaradsz mindenből?! - ez mélyen érintett.
Kuncsorgó tekintetüknek nem bírtam ellenállni, hisz velük tuti király a buli.
- Na jó. - mindenki elégedetten összenézett, egy félrehúzott mosollyal.
- Menjünk! - mikre rá nem vesznek..
Útközbe rengeteg mindennel szórakoztatták egymást, és sok fergeteges élményüket mesélték el, amiken jót nevettünk.  Különcnek éreztem  magam, nekem nincs mit mesélnem, és bár kicsit bennem volt a görcs, sok idegennel éjnek éjjelén a sötétbe.
- Ez lenne az! - álltunk meg az utca végén az épület előtt.
- Eszméletlen! - azonnal berontottak, és kivilágították az egészet. - Mond Angel, sűrűn járnak erre? - aparányit megráztam a fejem, mire önelégülten elmosolyodott.
Felkutattak mindent, amikor arra észleltem fel, hogy a fiúk őrjöngve pakolnak ki a raktárból. Nem tartom jó ötletnek, de nem lehetek szemét, mégis ők vannak többen.  Az összes piát eltették, vagy megitták, és már Veronica is Mark karjaiban élvezkedett. Kicsit eldurvultak a dolgok, nem szeretem az ilyet.
A rendezvényeknek kialakított kis takaros ház, ma este elfelejtheti a csendességet. Jó volt újra látni a régi helyet, ahol sokszor megfordultam már. A falon festmények, kulturált díszek, de ez senkit se érdekelt. Nézelődésemet megszakítva, az erős alkohol szag csapta meg az orrom, ahogy David-ék közeledtek felém, nem hagyták, hogy szótlanul álldogáljak ott egymagamban.
- Azért óvatosan jó? - kértem szépen őket, hogy ügyeljenek a rendre, de mintha meg se hallották volna.
- Gyerünk, szórakozz velünk! - majd eltekintve a válaszomtól, beállítottak a többi táncoló lányhoz.
- Hajrá Angel, mutasd magad! - szurkoltak, amikor épp versenybe kezdtünk. Kíváncsian néztek engem,de nem 'vetkőztem ki magamból', elundorodtam.
Egyébként egész este jól elvoltunk, de mára elég volt nekem.
- Ki kér rágcsát? - kínáltam meg a népet két tállal, amikor mindenki lerohant.
- Ezért kell ő nekünk! - mondták egymásnak. Azért szolga nem vagyok, gondoltam magamban, mikor hirtelen témát váltottak.
- Mikor épült? - érdeklődtek a ház felől, de csak annyit tudtam mondani, hogy még a múlt századból maradt fent, amióta persze felújították már párszor.
- De ugye nem sok mindenkinek van meg a kulcs hozzá? - vágott közbe Vanessa.
- Nem hinném.
- Megfelel. - bólintottak, én meg csak felvontam a szemöldököm a sok kérdésükre.
- Srácok, én ma nem tudok hazamenni. - böktem ki, de pontosabban nem mertem..
- Akkor mindannyian itt éjszakázunk! - az ötletbe belementek és ezt követően hamarosan mindenki kidőlt.
Lehet nem kellett volna itt maradni, de megkönnyebbülve hálát adtam, hogy van hol aludnom, és, hogy nem kellett egyedül lennem. Nemsokára egy kanapén én is álomba szenderültem.
Kora reggel mindenki a váratlan telefonom csörgésére ébredt fel, amely betöltötte az egész teret.