8.Fejezet-- Barát

   A velem lévő fiú felhúzott szemöldökkel követte a feltűnően furcsa mozdulataimat, miközben még a furgon hátuljában ültünk egymás mellett. A helyemen össze vissza fészkelődtem, és felváltva leskelődtem kifele az első, és a hátsó ablakon, tudom, hogy megint hülyeséget csinálok. Nagy nehezéket éreztem a mellkasomban, mintha csak arra várna, hogy az egyik pillanatban kitörhessen belőlem, és tönkre tegyen mindent, mint ahogy pontosan a valóságban történik. Az út szélén megláttam a kocsinak támaszkodó testőrömet, " hogy mi van? A testőrömet? " és Niall vállába temettem a fejemet. Már sötét volt, és nagyon remélem, hogy nem lát át az ablak üvegen. Barátságosan átkarolt, és halkan odasúgtam neki, hogy ne aggódjon, csak fáradt vagyok. Azt hiszem sikerült leplezni magam, amikor már  a hotel utcájába kanyarodtunk. Nem akartam, hogy észre vegyen, nem akarok az apám 'fogja' lenni.

- Egész kellemes ez a hely! - jelentettem ki az előtér hívogató szépségére, hol az esti órákban halk zene is szólt a vendégek kedvére.
Majdhogynem idáig a koncertről áradoztam neki, hisz én magam se voltam még ekkora helyen. Szegénynek már  a számat is be kellett fognia, de résen voltam, és végig nyaltam a tenyerét.
- Ez gonosz volt! - dünnyögött, de mosolya ott bujkált a szája sarkában. Hamarosan fel is mentünk. Nem volt más a szobájában, csak egy ágy, és egy két szekrény, de mégis megvolt benne az amire szükség volt. Takaros kis kuckót kapott.
- A fiúk látom becuccoltak! - nevetett, hogy a bőröndje már az ágyán hevert. - Tessék itt a kulcs, egyel arrébb lesz a tied! - hálásan megköszöntem, és elmosolyodtam, hogy még saját szobát is kapok.
- De.. nem hoztam magammal semmit, amibe átöltözhetnék!
- Vegyél ki nyugodtan egy alsómat, és akár egy pólómat! - mutatott a bőröndje felé segítőkészen.
- Mármint boxert? - érdeklődtem a biztonság kedvéért, mire bólintott a régi szokásunkra, amikor egymásnál aludtunk csak úgy random.
Mosolyra húztam ajkaimat, és válogatni kezdtem. Mindegyik ruhája annyira hozzá illett, nagyon tetszett, hogy köztük turkálhatok. Fiú létére meglepően rendben tartja őket, és ezért meg is dicsértem, majd végül egy átlagos sima fehér pólót emeltem fel, egy szintén fehér boxerral.
Egymásra mosolyogtunk, majd kimentem a folyosóra. A fejemben cikázó gondolatok szerencsére most eltűntek, és élvezhettem a pillanatot. Egyből a fürdőszoba felé vettem az irányt, és nagy sebességgel benyitottam, hogy végre a zuhany alá vethessem magamat, amikor nagyra tátottam a számat, és  konkrétan  lefagytam. Lábaim a földbe gyökereztek, ahogy a színpadról az egyik barna hajú srác anyaszült meztelen állt előttem, és épp magát törölgette. Testét tetoválások tarkították, a karján furcsa módon egy szarvas díszelgett. Kócos hajából csöpögött a víz, melyek szép sorrendben folytak végig az izmos hátán. Egy zavart mosolyt küldött felém, én pedig gyors becsaptam az ajtót, és egyenesen a szobámba futottam.
- Hát ez nagyon kellemetlen volt. - ráztam meg a fejem remélve, hogy minél hamarabb eltudom felejteni a látottakat,  azt hiszem életembe először álltak így előttem.
Szerencsére nálam is volt egy fürdőszoba, ahol nyugodtan letusolhattam mindenféle pucér férfiak nélkül. Nagyon örültem annak, hogy itt még a szappanról is gondoskodtak, amit hűsítően magamra kenhettem. Gyorsan végeztem, hisz nem akartam sokáig egyedül maradni, majd belebújtam Niall  ruháiba. A mára már férfiasabb illata azonnal megcsapott, és jólesően ráhajtottam a fejemet a vállamra, hogy még erősebben beszippanthassam. A póló a fél combomat eltakarta, szerencsére ezzel nem lesz bajom, és a derekam se fog megfázni ebben az időben. Egy utolsó pillantást vetettem a tükörbe, elsimítottam a kikószáló hajszálakat, miután lepakoltam a saját cuccomat.
Minden olyan üres volt, mintha egy lélek se lenne ebben az épületben, gondolkodtam, miközben a fiúk keresésére indultam. Hamarosan megtaláltam a többieket, ahogy a következő részlegre fordultam, és a nagy röhögcsélésük vízhangja betöltötte a teret.
Lágyan kopogtattam kettőt, hármat, és benyitottam hozzájuk.
- Épp jókor jössz! - motyogta Niall teli szájjal.
Mindenki előtt épp egy doboz pizza volt, és jólesően tömték magukat.
- Sziasztok, Angel vagyok! - nevettem a látványukon. A szoba egy fokkal nagyobb volt, mint amiket eddig láttam.
- Ohh, mi már találkoztunk! - állt fel mellém egy kaján mosoly kíséretében, mire Niall nagyot nézett. - Louis, Louis Tomlinson! - az arcom mintha lángokba égne, mikor eszembe jutott, ahogy nemrég láttam, és kezet ráztam vele, mint ahogy aztán sorban a többiekkel is.
- Niall már sokat mesélt rólad! - közölték velem, mire oldalról lábon rúgta őket.
- Ajajj! - forgattam meg a szemeimet játékosan, miután biztosítottak, hogy csak jót hallottak.
- Egyébként szépen bemutatkoztatok! - gratulált a szöszim nekik.
- Miért mit tettünk? - akadékoskodott Liam?!
- Ott hagytatok! Megint! - csattant fel szórakozottan, mire mindenki jót derült, és mintha tényleg annyira viccesnek találnák.
Közben odahívott maga mellé, hogy egyek a pizzájából, mialatt el is felejtettem, hogy az ő ruhájában vagyok.
- Te mióta osztod meg valakivel a kajádat? - érdeklődött Louis.
- Én egy kivételes eset vagyok! - mondtam huncut vigyorral, miután elmeséltem, hogy hogy is kerültem most ide, mivel eddig nem láttak.
Mindenki  kedvesnek tűnt, és egyáltalán nem bánták, hogy Niall barátjával lehetnek. Végre egy hely, ahonnan nem taszítanak el.
- Angel, játszunk felelsz vagy merszet, azzal jobban megismerhetnénk! - ajánlották fel, mire tétovázás nélkül, nagyon szívesen bólintottam egyet, és szinte azonnal körbe ültünk.
- Cserébe én pörgetek! - majd kikaptam Zayn kezéből az üveget. Régen imádtam ezt a játékot.
Lendületesen megforgattam a kör közepén, és egyenesen Liam felé mutatott, aki a felelést választotta. Nem sokat kellett töprengenem rajta.
- Ez egy nagyon amatőr kérdés lesz, de mitől félsz? - hirtelen nem jutott más az eszembe, amit kérdezhetnék tőle, pedig felhasználhattam volna a korára, vagy bármi fontosabb dologra ezt a lehetőséget.
- Hogy mitől félek? Azt hiszem a kígyóktól! - felelte.
- Khm. - szólt közbe Harry. - Képzeld, tagadja, de egy időben a kanalaktól is félt! - Liam fenyegető pillantást vetett rá, miközben nagyon jót röhögtünk.
- Jézusom! - dőltem hátra az elképzelt képek látványától.
Hamarosan Zayn következett, ők már egy kicsit komolyabbra vették.
- Mersz? Komolyan? Menj ki kis gatyába az előtérbe! - tágra nyíltak a szemei, de azonnal felpattant, és teljesítette a kérést. - Veled megyek, ezt látnom kell! - követte Liam, miközben Zayn már félig levetkőzött. Nem bírtam ki, hogy ne vessek egy pillantást rá, elképesztően jól nézett ki a teste, bár nem értem, miért kell mindenkinek kitetováltatnia magát, az olyan ijesztő.
- Niall,
- Hm?
- Neked ugye nincs tetkód? - kérdeztem félénken, mire nagy meglepetésemre megingatta a fejét, és elmosolyodtam.
- Ne sugdolózzatok, hanem inkább válaszolj, hogy felelsz vagy mersz-e Niall!
- Merek! - vágta rá rögtön.
- Mutassátok meg, a legmerészebb dolgot, amit eddig csináltatok! - néztek felénk, mire én elgondolkoztam, hogy a szomszédba való átszökést, nem bírnánk eljátszani, de Niall szúrós szemekkel nézett vissza.
- Barátok vagyunk. Amúgy is, nektek elment az eszetek? Tizennégy évesek voltunk! - rosszallóan megrázta a fejét, mire elképedtem, és nyugtatóan a combjára tettem a kezemet.
- Miért? Nem lehet barátság extrákkal? - akaratoskodott Zayn, aki időközben visszatért. Most kanos időszak van, vagy mi a franc? Imádom, teljes szívemből, de barátként.
- Ja várjunk csak, Angel, te egyébként még szűz vagy? - hiába nem én következtem, feltették nekem azt a kérdést, ami számomra elég ciki, és utálok ilyenekről beszélni.
A korombeli lányok, már mind kiélték magukat, de én eleve nem is mozogtam három évig. Kómába voltam. Rám törtek az emlékek, mialatt újra eltöprengtem a dolgokon, és felbőszültem. Biztos nem bántásból kérdezték, de én nem akartam előttük sírni, így felálltam, és kiviharoztam a szobából. Összekuporodtam a földön,  és a könnyeim csak úgy ömlöttek belőlem, amikor hamarosan már nyílt is mellettem az ajtó. Óvatosan leült mellém, és szorosan magához  ölelt..
- Niall, én.. - kezdtem bele halkan, de felpattant.
- Várj! - mutatta a mutatóujjával, mire kinyitotta az ajtót, és négy kíváncsi szempárral találta szembe magát. Azonnal meghátráltak. - Beszélgetni szeretnénk, ha már így elrontottátok a hülye kérdéseitekkel.. - közölte, majd becsukta az ajtót, és ismét helyet foglalt mellettem.
- Én nem voltam még úgy fiúval! - mondtam halkan, de nem szégyelltem, ilyen vagyok.
- Tudom! - válaszolta büszkén, és meg se lepődött a válaszomon. - A fiúk se úgy gondolták, de perverzek, ezt tudnod kell! - látta rajtam, hogy zavarban vagyok, és még erősebben átkarolt.
- De, eszembe jutott ez az egész ami velem történt, és..és - duruzsoltam a mellkasába ismét sírós hangon. - és, annyira egy szerencsétlen vagyok!
- Miért mondasz ilyen butaságokat? - kérdezte meglepődötten.
- Mert, egy bunkó vagyok. Elveszítettem a barátnőmet a saját hülyeségem miatt. Belekeveredtem egy társaságba, és nem hittem neki. - szavaim között erősen szipogtam egyet, egyet. Rettenetesen nagy fájdalmat okozott apám szívtelensége is, de ezt nem mondhatom el. - Kihasználtak, és olyanokat mondtak rám, amiket ezek után már el is hiszek. Elvittem őket a régi munkahelyemre is, és mindent tönkretettek, már ha volt egyáltalán mit. És úristen! A kulcs! Hát persze! Náluk maradt! Ezért kellett nekik!
- A helység kulcsát odaadtad nekik? - hitetlenkedett.
- Igen! Én marha! Mekkora csalódottságot okozok mindenkinek! - még jobban összeomlottam, de szerencsére Niall erősen fogott. Hallottam gyors szívverését, míg szinte már a testünk összesimult ölelkezésünkben. - Senkim nem maradt! - közöltem fájdalmasan, arra gondolva, ha tudnák a családomról az igazat, még ő se maradna velem.
- Ilyet ne mondj! - szavai hallatán melegség járt át, ahogy végig haladt a testemen.
- Annyira jó vagy hozzám! - pólója szerintem már átázott a könnyeim zuhatagától, de nem törődött vele.
- Segítek vissza szerezni, nem hagyom, hogy visszaéljenek ezzel!
- MEGTENNÉD? Annyira hálás lennék, Jordan nagyot csalódna bennem.. - nem hittem a füleimnek. Ennyi év után, még mindig ilyen kedves legyen velem, hihetetlen.
- Ez természetes, de tényleg abban a pár napban, míg nem voltam itt, ennyi mindent csináltál? Nem csalódtam benned! - nevetett jólesően, mire én is úgy tettem. A legrosszabbkor is mosolyt csal az arcomra.
Közelebb húzott magához, és néma csendben ültünk ott pár percig. Annyira közel éreztem magamhoz, úgy hiányzott már. Jobban, mint bárki más.