9.Fejezet-- Nem lehet nyugtom tőle.

 Sziasztok! :) Meghoztam az új részt, bocsi, ha ez egy kicsit rövidebb lett. Nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre, hogy, hogyan sikerült! Kommenteljetek, még akkor is ha nem tetszett ;) Köszönök minden eddigi visszajelzést! Nagyon jól esnek! Jó olvasást!   Kriszti xx

 - Most már szerintem menjünk aludni! - szakította meg a köztünk lévő csendességet.
- Az lenne a legjobb! - nem volt kedvem visszamenni, és mindennél jobban vágytam egy kis alvásra.
Feltápászkodtunk, és a szobáink felé elindultunk. Annyira hirtelen változik minden az életemben, és most örülök annak, hogy megismerkedhettem Niall legjobb haverjaival, akikkel nap mint nap az álmaikat éli. Sokat jelentett nekem, ahogy kijött hozzám, és megvigasztalt, annyira aranyos volt tőle. Én meg nem tudom elhinni, hogy bírtam náluk felejteni egy drága dísztárgyakkal teli helynek a kulcsát, hogy bármikor ott bulizhassanak. Sőt el se tudom képzelni mik folyhatnak ott olyankor. Elborzongtam a gondolattól, sőt attól is, hogy mindezért engem fognak okolni. Ez nagy felelősség. Pár lépést haladtunk még, és megérkeztünk az ajtójához.
- Hát akkor, jó éjszakát! - mosolyogtam, most már sokkal megkönnyebbülten.
- Neked is! - viszonozta egy ugyanolyan gesztussal, majd megfordultam, miután hallottam, ahogy mögöttem becsukódik az ajtója, és én is bementem a szobámba.
Az eső egyre erőteljesebben szakadni kezdett, és bezengte a légteret, ahogy szaporán az ablakra csapódott. A sötétbe óvatosan az ágyamhoz siettem, és alig vártam, hogy mély álomba szenderüljek.

Hatalmas mennydörgésre ébredtem az éjszaka közepén, ami még az éjjeli lámpát is megrezegtette mellettem. Az eső még mindig szakadt, és apró kis hideg cseppek borzongatták meg a testemet, ahogy percenként végig folytak a csupasz kezemen. Lassan kinyitottam a szememet, és  amikor megfordultam, észrevettem, hogy a fél matracon egy nagy vizes folt terül el, ahogy a plafonból leereszkedő vízcseppek beáztatták. Még ez kellett. Kénytelen voltam álmosan kimászni a paplanom alól, és keresni egy törülközőt, amelyben megtörölközhetek. Még a pólómon is volt pár apró kis folt, de azt hiszem, ez hamar megszárad rajta. Halkan kibotorkáltam a folyosóra, amikor épp Louis sétált a szobája felé. Időközben dörgött még párat, és továbbra sem csillapodott a vihar.
- Te se tudsz aludni? - kérdezte mosolyogva, amint meglátott a halvány fényekben.
- Kénytelen voltam felkelni, beázott a szobám! - közöltem vele, és igenis, nagyon álmos voltam.
- Ez most komoly? Ebben a drága hotelban? - csodálkozott. A lábán egy lábujjközös papucs volt, én meg vissza vettem a zoknimat, hogy ne fázzak fel a hűvös kövön. Erre felé gyakoriak a nyári záporok. A hajam eltudom képzelni milyen ramatyul állt, de olyan álmos voltam, hogy még ezen gondolkodni se bírtam. Szerencsére találtam valakit, mert nem akartam Niall-t felébreszteni, olyan fáradtnak tűnt ő is. - Gyere, aludhatsz nálam! - hívott oda magához, hisz rájött, hogy kilátástalan a helyzetem. Örülök, hogy benne barátra találhattam.
- Azt megköszönném! - bólintottam nehézkesen, mire hamarosan bevezetett.
Kivett a szekrényből egy vastagabb takarót, és egy párnát, amit lazán a francia ágy bal oldalára hajított.
- Tessék, remélem kényelmesen elférsz! - mosolygott, mire gondosan elrendeztem őket.
- Így kell beágyazni! - mutattam neki, de ő csak legyintett egyet, és felkacagott.
Jólesően belebújtam  a takaró alá, és lehetőleg minél távolabb tőle összekuporodtam. Még mindig kínos nekem, ahogy láttam, de láthatólag őt már nem is zavarja.
- Angel, Niall-el  tényleg csak barátok vagytok? - kérdezte váratlanul, miközben felém fordult.
- Teljes mértékben! - válaszoltam magabiztosan, mire sóhajtott egyet. - De miért kérded?
- Csak Niall-ről amióta megint találkoztatok, árad a boldogság. Folyton jó kedve van.. és sokat beszélt rólad, amikor vissza jött! De mindegy is. - szögezte le, majd befordult a fal felé.
- Nincs barátnője? - kérdeztem vissza kíváncsian.
- Nincs. Lassan már öt éve legalább. Amióta átvágta az a lány, nem volt neki más.
Én csak csendbe maradtam, és bámultam magam elé, ezen elmosolyodtam, hogy tényleg hiányoztam neki, de hülyeségeket beszél, tiszteljük a barátságunkat.
Hamarosan a gondolataim közepette elnyomott az álom, és jólesően játszódott le újra Niall ölelése a fejemben.

A késő reggeli órákban,  hangos kopogtatás ébresztett.
- Gyere! - szólt Louis, mire kómásan felkaptam a fejem, és egy meglepődött szempárral találtam magam szemben.
- Ti együtt aludtatok? - kérdezte, mire lesütötte a szemét, a hangjában valami furát éreztem.
- Igen! - válaszolt Louis egyértelműen.
- Jó reggelt Niall! - mosolyogtam rá. - Képzeld, az éjszaka közepén beázott a szobám! - meséltem, és egyáltalán nem magyarázkodtam, mégis kellemetlenül éreztem magam. Az arcáról eltűntek az ideges vonások.
- Komolyan? - hitetlenkedett. - Ugye azt nem nekünk kell kifizetni? - fordult Louis felé viccelődve, miután félrehúzta  száját a szerencsétlenségemre. - Kerestelek, szólni akartam, hogy menjünk reggelizni valamit, aztán bejöttem Lou-hoz is ébreszteni. - majd egy rosszalló pillantást vetett barátjára. - Nem tudtam, hogy itt talállak! - mondta zavarodottan.
- Nem akartalak felébreszteni! - motyogtam, és felkeltem. Féltékeny lenne? Nem, nem lehet az..
Amióta itt állt az ajtóba, legalább háromszor megdörzsölte az arcát, nagyon édesen nézett ki álmosan.
- Öltözök, utána menjünk kajálni! - erre már akaratlanul is felcsillant a szeme, és elmosolyodtam rajta.
- Na mi a mai programunk? - kérdezte kíváncsian az ajtó félfának támaszkodva, miközben újrakötöttem a hajamat. Nem értem mi volt ez a furcsa viselkedése.
- Talán, az amit tegnap beszéltünk.. - mondtam lehangolóan.
- Szóval öltözzünk be kommandósoknak, és raboljuk vissza a kincsünket?! -  jót derültem a hülyeségein, tetszett, hogy elviccelte, nem szeretem ha morcos.
- Nekem így is jó! - ijesztőnek tűnt belevágni, de együtt szórakoztatónak is, jó lenne minél hamarabb, és erre most van itt a megfelelő alkalom.
Időközben elgondolkodtam azon, hogy találkoznom kell velük, amihez egyértelműen nincs kedvem, se erőm. Rossz visszagondolni arra az estére, és nagyon félek is. De kénytelek leszek megtenni, a saját hülyeségem, hogy hittem nekik. Lementünk reggelizni, miközben kiterveltük az egészet. Őrült vagyok, hogy ezek után vissza megyek.
- Ne aggódj, kettőnknek menni fog! - erősítette meg a bizonytalanságomat. Mi van ha nem úgy fog elsülni? Ha Niall-t fogják ezért bántani? Vagy ha engem? Sokan vannak. Túl sokan hozzánk képest. Ha nem lesz olyan egyszerű megszerezni tőlük?
Felvetettem mindent ami lehetséges, de ő csak megrázta rájuk a fejét. Szerencsére az ő társasága nem ilyen, és  nem tudja kikkel kell szembenéznie.
Időközben hoztak mindannyiunknak még egy, egy kávét, amit jólesően meg is ittunk.
- Nem tudom mit tervezgettek már, de Niall vigyázz erre a lányra! - mondta Liam tréfásan, egyben komolyan szólva a hallottakra.
Kényszeredetten felnevettem, majd felálltunk az asztaltól, hogy telefonálni tudhassak. Alig pár lépést haladtam, amikor egy ott dolgozó idős nő szólított le.
- Miss Write, önt keresik!
A recepciós pult felé fordultam, és ledöbbentem. Annyira jó volt, hogy nem kellett idegeskednem, vagy félnem. Teljesen megdermedtem a helyemen, és segítség kérően körbenéztem. Minden olyan nyugodt volt. Sikeresen eltelt úgy az estém, hogy nem jutottak eszembe. Egészen idáig.